kedves szobatárs!
furcsa így a szoba nélküled, talán azért, mert nem költöztél ki belőle. a zoknid például tegnap került elő, páratlanul és most a széktámlán pihen. a korcsolyádat pedig kint hagytad száradni és én még lusta voltam elpakolni. és aprópici lámpásokat is hagytál itt - talán nem is lámpások, nem tudom mi lehetnek, de csak este jelennek meg, ha picit elszenderedek és akkor pislákolnak körülöttem a sötétben, némelyik táncot jár. nappal is itt vannak, tudom, de nem látom őket.
nem tudom, mennyire szabad ezt nekem, néha el is szomorodok a gondolattól, de jól érzem magam. körbeforgósan-pörgősen jól. idegen emberekre mosolygok. bolondságokat játszok a fejemben. nem is tudom, mikor voltam ilyen utoljára.
képzeld, tegnap gitároztam a Kíméletlennel. igazából a zenéléshez nem kell más, csak ő meg 3 akkord. én tolom az akkordokat, ő pedig zenét varázsol belőle.
és tegnap madarakat is etettem. azaz sajnos nem úgy vagány módon a kezemből etettem, csak a fából készült házikójukba szórtam magot és szalonnagolyót kötöztem nekik a faágra itt a kertben. egyet láttunk is Babilon Legkisebb Fiával az egyik golyóbisnál, de megijedhetett, mert felrebbent, ahogy odaértünk.
és tegnap is meg ma is beszélgettem Zsebibabával. ma eljött ő is a vörösoroszlán barlangjába - ahol nagy mesemegbeszélést tartottunk a csapattal és ahol egész végig James Blunt szólt, amiért nagyon hálás voltam - és együtt sétáltunk hazafelé. sokszor úgy érzem, hogy én is Kanga erszényéből ugrottam ki, csak nem írtak rólam a mesében. jó volt vele beszélgetni, mert most is, ahogy ki kellett mondanom, tisztázódtak a dolgok a fejemben. de most nem szeretném összeszedni.
aztán ma este visszafoglaltam az Óriási Sörnyitót. nem is tudom, mikor jártam arra legutóbb. és mikor simogattam macskákat. (az egyikkel játszottam is és egész estére szóló örömöt okoztam neki azzal, hogy engedtem, hogy az egérpótlékként használt műanyag darabkát megszerezze és dicsőségben elvonuljon vele.) és arra sem emlékszem, hogy mikor éreztem ennyire magaménak a helyet, mikor éreztem utoljára, hogy enyém az éjszaka és ha akarom, a saját teremtményeimmel népesítem be a lámpafényes utcákat...
azért aggódok. nem tudom, feléd pislákolnak-e este a fények és játszol-e manókkal az esti utcákon. ha nem, igyekszek majd néhányat meggyőzni, hogy nézzen el feléd és ne hagyjon békén, ha nem mosolyogsz eleget. (ez fenyegetés volt. ám.)
lámpásleó!
szép álmokat!
mary
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése